Mit ugrál, örüljön, hogy írtam neki, nem?

Általános

Az olvasó lusta, buta és ellenséges.

Igen, én is. Igen, te is.

Hiába van szerzőként ott a fejedben a legjobb történet, amit valaha ember kiötlött. Az olvasó ebből annyit lát, amennyit te megmutatsz, és hiába hiszed, az utalásaidból nem fogja összerakni a kirakósod darabkáit. Mert, mint mondtam, lusta és buta. Nem lehet eléggé alábecsülni.

Nem azt mondom, persze, hogy úgy írj, mintha csak négyévesek olvasnák a művedet. (Különben is, négyéveseknek sok minden hamarabb leesik, mint egy felnőttnek.) Azt mondom csak, hogy az nem elég, ha te érted, miről írsz, nekem is értenem kell.

Hiába írtad meg a legérdekfeszítőbb krimit Agatha Christie óta, ráadásul öt oldalban teljesítve azt, amihez az öreglánynak száz kellett. Az olvasó – mert lusta és ellenséges – ad neked körülbelül három bekezdésnyi időt, hogy lenyűgözd. Ha ez nem történik meg, félredobja, bezárja, leteszi. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos egy mű eleje.

Ha nincs is olyan erős kezdésed, mint „Szólítsatok Ishmaelnek”, vagy „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában”, arra legalább ügyelj, hogy helyesírási és fogalmazási hibáktól lepucold azt az első kétszáz szót. Itt olvasónk még az apróbb bakikat sem nézi el, később akár ordas hibákon is átsiklik.

Hiába vetetted papírra a szerelmi történetet, amihez Shakespeare-t csak negatívan lehet hasonlítani, ha a figyelmetlenséged miatt szándékolatlanul suta és vicces dolgok maradtak benne. Semmi nem szívja ki olyan hamar az érzelmeket egy írásból, mint egy rosszkor röhögő olvasó. És ha hagyod, ő bizony rosszkor fog röhögni. Buta és ellenséges, tudniillik. (Igen, addig fogom ismételgetni, amíg idegesítővé nem válik. Fontos.)

Itt a legnehezebb normális tanácsot adni, mert adott helyzetben bármi lehet mókás. Karakterek nevei, oda nem illő gesztusok, akaratlan utalások. A legtöbbször mégis valami kettős értelmű mondat az, ami kacagásra késztet. Ha egy vita hevében egy katona megragadja beosztottja vállát, azt ne úgy írd le, hogy „az ezredes keményen megmarkolta Bobot”. Ha megjelentetsz egy dögös női szereplőt, kétszeresen vigyázz.

És végül: ha megkritizálnak ilyesfajta problémák miatt, ne kezdd el magyarázni, hogy „nem úgy gondoltam”, „olvasd tovább”, „pedig hát az ott direkt van”. Illetve megmagyarázhatod – de azért írd át. Az sose árt, ha világos, és magával ragadó vagy.

Mert okoskodni mindig jó

Általános

Amatőr írók csoportokba gyűlnek az internet különböző szegleteiben, és véleményezik egymás munkáját. Ez ideális felállás, egyszerre olvas és ír az ember, márpedig ezen a téren ez a két dolog szükséges a fejlődéshez.

Én az ilyen portálokat befogadóként szoktam látogatni, mert ha választani kell, szerkesztőnek, és nem írónak tartom magam, akármilyen paradox helyzet az, hogy ezt egy blog írása közben jelentem ki. És hogy tovább erősítsem az önellentmondást, íme, egy cikksorozat, amely az amatőr írói oldalakon szerzett tapasztalatokból próbál meg (hoppá, jön a cím) tanulságokat levonni.

Egyik szemem sír

Általános

A másikat kivájtam.

Hogy volt!

Általános

Forrás: Szt!mpank

Pontosan meg tudom határozni, mi volt, ami arra késztetett, hogy sok halasztgatás, tervezgetés, és félkész cikktorzók után billentyűzetet ragadjak: a szombat.

Na persze nem a nap ideája, nem is Szombat, a totem (vagy az elcsúszott bennszülött), nem: szombaton rendezték előbb a második HoldfényCont, majd az első Anakronista Estet. Valószínűleg külön-külön is elég lett volna a két rendezvény, a nagyszabású és a családias, de így semmiképp nem menekülhettem.

El vagyok maradva, ha azt hiszem, az utcán még mindig menőbb focis pólóban mászkálni, mint klingonosban? Hogy a fura kockákat nem csak a kaszinóban nézik ferde szemmel? Eddig nem gondoltam volna, hogy egyáltalán ennyi geek akad Budapesten, hátha a megítélésben is tévedek? Vagy ez még picit odébb van?

Forrás: Yuriko blogja

Hát itt nem néztek ki senkit, az biztos. Megvan az az érzés, amikor rájössz, hogy hiányzott valami, de eddig nem is tudtál róla? Na, ez ilyen volt nekem. Az, hogy rohamosztagos, na’vi vagy Madárijesztő volt valaki, csak hatalmas mosolyt és fényképezőgépeket csalt elő, furcsálkodó pillantást vagy lebiggyesztett ajkat sehol.

És persze mindenki meg akarta osztani a másikkal a saját bolondériáját, mert hát azért van itt az ember, hogy nyisson a többi hasonszőrű felé. A terepasztalosok lelkesen magyarázták, hány kockával kell lecsárdzsolni1 az ellenfelet. A kisszínpadon egymásnak adták a mikrofont a trekkie-k, a szerepjátékosok, a steampunkok, a nagyteremben folymatos AMV (anime music video, csak mert egész sokáig én sem tudtam) vetítés ment. Az emeleten rajzsarokban jöhetett rá bárki, hogy valójában mennyire nem tud rajzolni (gyorsan ott is hagytam) – mintegy vigasztalásképp a büfé ingyen mangával szolgált a babzsákokhoz. Zajlott az élet.

Forrás: Szt!mpank

Ezután a már említett steampunkosok szervezte Anakronista Esten  jól esett egy kicsit lassabb tempóra váltani. Felolvasóesttel indult az összejövetel, és egy óráig egy irányba vigyorogtam, annyira bejött. Mi lett volna, ha – tette fel a kérdést magának mindegyik szerző – nagy verseink picit más kulturális hatás alatt készülnek? Elfogult vagyok, imádom az irodalmi gondolatkísérleteket, de szerintem bárki érdekesnek (és sokszor mulattatónak) találhatja a természetfelettivel átitatott Beszterce krónikájának töredékét, vagy a verset egy gőztyúkhoz, írta Majdhogynem-Petőfi Sándor.

Egyszóval remek élmény volt. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki a szervezésében részt vett. Most pedig hivatalosan is irigylem a nyugatot azért, mert nekik gyakorlatilag havonta van ilyen. Pukkadjanak meg.

1 Csárdzs vagy Csárzs? Melyiktől kapna kisebb agyérgörcsöt Krúdy?

A Szán elindul

Általános

Azt hiszem, szeretnék blogot írni.

Kérlek, Olvasó, nézd el, ha szétszórt vagyok egy kicsit: az elején járunk még annak a valami újnak, amit böngészel. Tartalma és formája is képlékeny,  bár – ha már elfoglaltam a nem-tér ezen zugát – némi iránymutatással szolgálhatok. Vegyük úgy, hogy kiszögeztem a “Tilos az á” táblát. Most már csak a berendezés marad.

Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Történetek, töredékek, komoly és komolytalan eszmefuttatások. Mit tegyek hát velük? Harry potter-i merengő híján az internetre bízom magam: hátha másoknak van hely a fejében azt olvasni, ami az enyémből kicsordult.

De mit is? Futtatom az eszmét, körbe-körbe. Könyveket olvasok, filmeket nézek, véleményezem őket. Játszom, amivel csak lehet, kártyával, karakterrel, bábokkal, számítógéppel. Nagy (talán túl nagy) komolysággal vetem bele magamat a spekulatív irodalom kérdéseibe, mert tudom, hogy minden csak keret és eszköz, és attól, hogy egy könyv fantasy, még lehet magas irodalom. És közben idézgetek, utalgatok, szívom magamba és próbálom árasztani a popkultúrát.

Azt hiszem, szeretnék blogot írni. Remélem, szeretni fogod olvasni.

Szervusz.