Mit ugrál, örüljön, hogy írtam neki, nem?

Általános

Az olvasó lusta, buta és ellenséges.

Igen, én is. Igen, te is.

Hiába van szerzőként ott a fejedben a legjobb történet, amit valaha ember kiötlött. Az olvasó ebből annyit lát, amennyit te megmutatsz, és hiába hiszed, az utalásaidból nem fogja összerakni a kirakósod darabkáit. Mert, mint mondtam, lusta és buta. Nem lehet eléggé alábecsülni.

Nem azt mondom, persze, hogy úgy írj, mintha csak négyévesek olvasnák a művedet. (Különben is, négyéveseknek sok minden hamarabb leesik, mint egy felnőttnek.) Azt mondom csak, hogy az nem elég, ha te érted, miről írsz, nekem is értenem kell.

Hiába írtad meg a legérdekfeszítőbb krimit Agatha Christie óta, ráadásul öt oldalban teljesítve azt, amihez az öreglánynak száz kellett. Az olvasó – mert lusta és ellenséges – ad neked körülbelül három bekezdésnyi időt, hogy lenyűgözd. Ha ez nem történik meg, félredobja, bezárja, leteszi. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos egy mű eleje.

Ha nincs is olyan erős kezdésed, mint „Szólítsatok Ishmaelnek”, vagy „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában”, arra legalább ügyelj, hogy helyesírási és fogalmazási hibáktól lepucold azt az első kétszáz szót. Itt olvasónk még az apróbb bakikat sem nézi el, később akár ordas hibákon is átsiklik.

Hiába vetetted papírra a szerelmi történetet, amihez Shakespeare-t csak negatívan lehet hasonlítani, ha a figyelmetlenséged miatt szándékolatlanul suta és vicces dolgok maradtak benne. Semmi nem szívja ki olyan hamar az érzelmeket egy írásból, mint egy rosszkor röhögő olvasó. És ha hagyod, ő bizony rosszkor fog röhögni. Buta és ellenséges, tudniillik. (Igen, addig fogom ismételgetni, amíg idegesítővé nem válik. Fontos.)

Itt a legnehezebb normális tanácsot adni, mert adott helyzetben bármi lehet mókás. Karakterek nevei, oda nem illő gesztusok, akaratlan utalások. A legtöbbször mégis valami kettős értelmű mondat az, ami kacagásra késztet. Ha egy vita hevében egy katona megragadja beosztottja vállát, azt ne úgy írd le, hogy „az ezredes keményen megmarkolta Bobot”. Ha megjelentetsz egy dögös női szereplőt, kétszeresen vigyázz.

És végül: ha megkritizálnak ilyesfajta problémák miatt, ne kezdd el magyarázni, hogy „nem úgy gondoltam”, „olvasd tovább”, „pedig hát az ott direkt van”. Illetve megmagyarázhatod – de azért írd át. Az sose árt, ha világos, és magával ragadó vagy.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s