És akkor Obi-Wanról még nem is volt szó

Általános

Forrás: mightygodking.com

Kritika:  Christopher Paolini – Eragon

Az utóbbi évek kevés olyan szemérmetlen tolvajt láttak, mint Christopher Paolini. Az Eragon-könyvek szereplői és története pontról pontra megfeleltethetők más, saját jogon sikeres műveknek. Szánalmas és nevetséges egyben.

Miért nem tudom akkor szívből utálni?

Lenne pedig rá ok. A főhős személyisége gyakorlatilag nemlétező, egy tökéletes Mary Sue, még a sárkánya is érdekesebb nála (na persze nem sokkal). A sztori egy az egyben Star Wars: egy rég letűnt nemes lovagrend bukását egyik tagjának árulása okozza, aki most a Birodalom császárává kiáltota ki magát. Hm. A lovagok egyébként – miért ne – színkódolt pengékkel csatáznak, úgyhogy a sárkánnyal nem csak metaforikus a fénykard, ott van a kezükben a másolat. Az egész konfliktus kirobbantója, hogy egy hercegnő a birtokában van valaminek, ami a Birodalom számára nagyon fontos! HM. És csak hogy milyen apróságokat (?) nem veszünk mi, magyarok észre: a főhős nevét egy az egyben úgy ejti ki az angol, mntha Aragorn-t mondana.

Pf. Ha törölnénk minden lopott dolgot, ugrana a könyv háromnegyede.

Miért nem tudom mégis teljes mértékben lehúzni?

Mert az ottmaradó egynegyed – még mindig kétszáz oldal körüli mennyiség – egyáltalán nem rossz. A szerző időt és energiát fektetett abba, hogy egy nagy vonalakban lopott világot eredeti, vagy legalábbis eredetinek ható részletekkel töltsön meg. Tetszik, hogy a nyelv maga a mágia, és nagyon könnyű áldás helyett átkot szórni. Egy igekötő, és foghatod a fejed. Tetszik a kis közösségek saját felépítése, tetszik, hogy népek és nyelvek saját szójegyzéket kapnak a könyv végén, ami féligmeddig-nyelvész szemmel is megállja a helyét. Tetszik, hogy a császár nem jelenik meg, tetszik az egyes fajok saját történelme. Egyszóval: tetszik sok minden, amit a srác saját maga talált ki.

FUSSON KI MERRE LÁT

A többi kötet és a film (*megremeg*) eltérő minőségű, de ezek majd máskor kerülnek terítékre.

Ajánlom-e a könyvet? Fantasyt kedvelőknek félszívvel, de ők láttak már elég olyan művet, ami a nagy kedvencekből lopott, és talán nem zavaró annyira. Szerepjátékosoknak inkább, mert a regény alapkönyvként jobban megállja a helyét, mint fikciós irodalomként.

Újszülötteknek a legjobban. Nekik nem fog feltűnni.

Reklámok

És akkor Obi-Wanról még nem is volt szó” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Köszönöm, ez elkerülte a figyelmemet, abszolút korrekt meglátás – bár szerintem mitológiából nem lehet nem lopni, csinálhatta volna elegánsabban.

    Az pedig, hogy így egybemossam Féregfarkat és Eragont, még nem jutott eszembe, de nagyon jó ötlet, tetszik 🙂 Már látom magam előtt a sárkányon hánykolodó Peter Pettigrew-t…

  2. Oké, komolyra fordítva a szót igazad van, de akkor le kell mondanom a sárkánylovas patkányaimról. Hm, ebben van valahol egy történet…

    A fenébe, utánanéztem, és Cornelia Funke megírta már.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s