Hova harapok…

Általános

Kezdjük Bram Stokerrel. Mehetnénk régebbre, és megállapíthatnánk, hogy a vámpír nem feltétlenül iszik vért (az életerődet szívja el, és azt nem mindig a vér hordozza), de a modern vámpírképünket Drakula gróf alapozta meg. Ő valamilyen formában mindnekiben ott van: egyeseknek Max Schreck, másoknak Lugosi Béla, nekem Gary Oldman. Egy dolog közös bennük: NEM CSILLOGNAK.

Ajaj.

Ezt a csatát elvesztettem, mielőtt belementem volna. Ezután mondhatok bármit, hogy meggyőzzelek, kedves Olvasó, arról, miért nem igazi vámpír az, amelyik nem hal meg a napfényben, amelyik egész nap sírós-gyomorgörcsös szájjal rója az utcákat, vagy amelyik legnagyobb gondja az, hogy elég lesz-e a hajzselé, vagy bontania kell egy újabb flakont. Ha mostanában vámpírt említ az ember, be kell jelentenie, hogy „de ez igazi vámpír ám, nem csillog, meg ilyenek”. És hiába van igaza, bukta az egészet. Megerősíti a sztereotípiát, azzal, hogy küzd ellene.

Mutogathatnék Anne Rice-ra, a Vampire szerepjátékra,1akár a főbűnös Stephenie Meyer asszonyra is. De nem érdemes. Az Alkonyat-sorozat nem a nulltérben lebegve befolyásolja a vámpírokról alkotott képünket, ehhez kell az, hogy ennyien olvassák és szeressék. És most kezdjek el hisztizni azért, mert valami nekem nem tetszik, ami sokaknak igen?

Felesleges. Egy dolog miatt haragszom csak a jelenségre: hogy teremtenek egy olyan skatulyát, amibe berántanak saját maguknál jobb műveket is. Ezeket aztán az Alkonyat-rajongók elolvassák, és nem fog nekik tetszeni, mert mást vártak, mások, akik szerethették volna, az előítéletek miatt kézbe sem fogják venni. De hát, ilyen az élet, majd levonul ez a divat is.2

Kedves amatőr írók! Csak azért, mert olyan könnyű és népszerű most vámpírosat írni, még nem muszáj! Ha egy novellában kiderül, hogy vámpírok szerepelnek benne, már görcsbe rándul a gyomrom, hogy megint tökéletes és tökéletesen idegesítő karakterek fognak ellejteni a képernyőmön. A szomorú az, hogy legtöbbször igazam van. Hagyjuk már békén szerencsétlen vérszívót, hadd jusson egy kis levegőhöz!

Mármint… nem mintha szüksége lenne rá…

Kedves vámpírellenes hangoskodók! A tanácsom ugyanez nektek is: ezután a felhívás után én is befogom a témáról, mert a sok ellenhápogással csak tovább tartjátok életben a témát. Nyugi. Az, hogy most már létezik a vámpírnak ilyen olvasata is, nem veszi el tőletek azt a képet, ami nektek kedves. Nem tör be a fejetekbe, és változtatja meg a gondolkodásmódotokat.3 Különben is, a mitológiai lényeket csak egy módon lehet igazán legyőzni.

Ha elfelejtjük őket.

1Geek vagyok, nekem ez volt az első találkozásom a “szépfiú tragikus vámpír” karakterével.
2Akkor mondjuk nehezen tűrtőztetem magam, amikor Neil Gaimant nem olvasnak az Alkonyat miatt. Neil Gaimant olvasni kell.
3Apropó, fejekbe való betörés…

Reklámok

Hova harapok…” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s