Step in time

Általános

Micsoda? Te nem láttad a Mary Poppinst?
– Olvastam, és…
– Az nem ugyanaz! Chim-chimeney, meg a többi dal! Feed the birds sincs meg?
– Mondom, hogy csak olvas…
– Julie Andrews! Hallod, azonnal nézd meg, just a spoonful of sugar, mindenképp pótolnod kell!

Pótoltam hát.

És természetesen minden pozitív kritikát megérdemel – egyfilm ritkán lesz klasszikus anélkül, hogy jó ne volna. Képi világában, zeneileg, Dick van Dyke gyönyörűségesen pocsék akcentusában1, minden téren kiemelkedő. Ez persze olyan információ, aminek ti valószínűleg jóval hamarabb birtokába kerültetek, mint én. Nem is húzom vele az időt, amiről beszélni szeretnék, az a film hangulata és felépítése.

Mint az a bevezetőből is kiderülhetett, én a könyvek irányából közelítek a témához. Sőt, még csak nem is a Csudálatos Mary első (három) megérkezése-majd-távozása él legélénkebben a fejemben, hanem a negyedikként és hetedikként megjelent, kiegészítő történetek. Mivel nyolc köteten át nem lehetett eljátszani, hogy Mary vissza-visszajön, ezek már olyan történetek, amik mind azelőtt játszódnak, hogy Poppins kisasszony végleg otthagyta volna a Cseresznyefa utcát.

Mondjátok a szemembe: durván paranoiás vagyok azért, mert nyugtalanság fog el a Mary Poppins-könyvek olvasásakor? Tényleg szóljatok, ha csak én vagyok így ezzel, de valahogy ha feltűnik a nevelőnő, olyan érzésem van, mintha folyamatosan egy borotvaélen egyensúlyozna a gyerekekkel együtt, és a móka-kacagás bármikor átbillenhetne egy eleven rémálomba. És mégis, paradox módon, ha igazán jóleső, felszabadító mesét kellene ajánlanom, ezek biztos a listán lennének. Talán ez az a kettősség, ami miatt újra és újra elolvastam a meséket a gyerekek árnyékaival, megelevenedő történetekkel, a holdbéli emberrel, és Orionnal, aki kapott egy új csillagot az övére.

A filmben pedig az a legjobb, hogy másmilyen ugyan, de pont ugyanilyen. Zavaros? Az a jó, illik Maryhez. A film első fele felszabadult örömzenélés, megelevenedő bútorok, játékos rendrakás, élőszereplős rajzfilmbetét, mi szem-szájnak ingere. (Csak hogy a már méltatott minőséghez visszatérjünk egy pillanatra: azt a szót, hogy supercalifragilistic-expialidocious le tudom írni, fejből, anélkül, hogy utána kellene néznem, pontosan hogy is volt. Ez a film tud valamit.) Valahol egy órával a kezdés után a készítők azonban észbekaphattak, hogy a filmeknek azért szokott történetük is lenni, bármilyen jó is lenne antológiát rendezni, ez nem az, valamit tenni kell. És lőn az általam bármilyen médiumban valaha látott legdurvább hangulatváltás.

Oi! What ov me? I hopes you come back soon!

A Feed the birds című dal úgy torokszorító, hogy valójában semmi olyan nem történik benne, ami sírásra adna okot, ezt követően a gyerekek Londoni utazása nyomasztóból szürreális lidércnyomásba csap át, és ez a sötét hangulat hiába enyhül, a fil boldog végkifejletével sem távozik teljesen. Banks papa úgy kapja vissza elvesztett állását, hogy a bankigazgató halálra röhögi magát, a gyerekek boldogságának az az ára, hogy Marynek búcsúszó nélkül távoznia kell, és a megpendített romantikus szál Berttel, a kéményseprővel (nagyon helyesen!) sehová sem vezet. Nem tipikus Hollywood, valljuk be.

Gyerekfejjel vagy lepergett volna rólam egy ilyen cezúra, vagy sokkos állapotba kerülök a középső résztől, már sosem tudjuk meg. Akárhogy is lett volna, annak örülök, így, valamivel tudatosabb befogadóként, hogy nem csak egy tingli-tangil-nyihihi2 adaptációt készítettek a könyvekből3. Tökéletesen átörökítik a hangulati kettősséget, bár más szerkesztésmóddal: az eleje és a közepe tézisként és antitézisként feszül egymásnak, hogy a cselekmény harmadik felvonása a könyvhöz hasonló keserédes szintézisben búcsúztassa a nézőt. Igaza volt mindenkinek, aki ajánlotta. Tényleg kötelező darab.

– Na, látod, igazam volt.
– Mhm.
– És mondd, szerinted ez jobb, vagy A muzsika hangja? Julie Andrews mindkettőben annyira jót alakít, sosem tudom eldönteni!
– …
– NEM LÁTTAD A MUZSIKA HANGJÁT
– …basszus.

1Saját bevallása szerint egy ír fickótól tanulta az ízig-vérig angol munkásosztálybeli cockney akcentust. Öröm hallgatni, amit művel.
2Ez, kérem, terminológia
3Mondanom sem kell, ugye, hogy azokat is ajánlom? Jó.

Reklámok