M. Night is büszke lenne

Általános

1Jeffery Deaver neve ismerősen csenghet a magyar olvasónak. Ez a kilencedik magyarul megjelent könyve, és egyik művéből Csontember címen film is készült Denzel Washington és Angelina Jolie főszereplésével. Láthatjuk tehát, hogy befutott íróval van dolgunk, akinek az a dolga, hogy új könyveiben mindig rátegyen egy lapáttal az eddigiekre, hűséges olvasóit is meglepve.

Azt hiszem, ezúttal elvetette a sulykot.

Bár nem olvastam eddigi könyveit, abban azért biztos vagyok, hogy van egy határ, ami után az embert csak idegesíti, hogy amit olvas, az húsz oldalon belül úgysem lesz igaz. Mit húsz, ahogy közeledünk a végkifejlet felé, a fordulat/fejezet mutató kiakad és felrobban, annyi trükkel szembesülünk. De kezdjük az elején.

A két főhősünk egy tolószékes2 kriminológus – Lincoln Rhyme – és munkatársa/szeretője, Amelia Sachs. Egy sorozatgyilkost üldöznek, aki bűvésztrükkök halálos verzióival végzi ki az áldozatait. Az ötlet tetszetős, és nem olyan elcsépelt, mint mondjuk a milliószor lerágott sakkgyilkosságok. Miután az elkövetőről kiderül, hogy bűvész, bevonnak egy Kara nevű bűvészhölgyet is a nyomozásba, akinek első dolga, hogy előadást tartson a félrevezetés fontosságáról. És ezzel elérkeztünk a könyv kulcsszavához. Mert a sorozatgyilkos (aki nem csak zseniális bűvész, szabadulóművész, hasbeszélő, zárfeltörő, átváltozóművész, és illuzionista, hanem bűnügyi lángelme is3), bármit csinál, már három lépéssel előre gondolkodik. Mindig félrevezet, és ha azt hisszük – a nyomozókkal együtt – hogy lelepleztük, akkor kiderül, hogy ezzel is számolt. Persze, miért ne? És amikor valamilyen hihetetlennek tűnő dolgot visz véghez, Kara vállat von, és azt mondja: „A bűvészek ilyen és ilyan ága ezt könnyen meg tudja csinálni.” Hja, kérem, ha ez így megy, nem is értem, Supermant miért nem győzték még le a kriptonitbűvészek! Vagy olyan águk nincs?

Talán nem zavarna a dolog, ha a könyv nagyon jól lenne megírva, de a legjobb indulattal is csak közepesnek nevezhető az író stílusa. Nézzük meg mondjuk meg ezt a bekezdést:

„- Hát persze, hogy nem! – sziszegte az anyja igazán dühösen. – Miket nem gondolsz. (Ez az incidens tökéletesen jól jellemezte a nőt: célozgatni persze szabad, de volt egy nagyon éles határvonal – amit véletlenszerűen húzott meg –, amelyet átlépve egyszerre bárki ellenségévé vált, még akkor is, ha az illető a saját vére.)”

Hé, Jeffery, pszt, figyelj, ott zárójelben véletlenül bennhagytad a jegyzeteidet a végő szövegben, szólj már a szerkesztőknek! Persze, megesik bárkivel—hogy szándékosan ez a szöveg? Oké… Komolyan, ahelyett, hogy érzékeltetné, hogy milyen a nő, leírja zárójelben, hogy ezzel a mondattal milyen hatást szeretett volna elérni. Amatőr írásokat kevesebbért is koncolnak fel élesszemű kritikusok, csak halkan jegyezném meg.

A másik nagy problémám a kiadással van. Nem lehet nagyon szépíteni, gyorsan kieresztett, trehány munka. Azon meg sem lepődöm, hogy a borítón formalakkal van a cím és a Pulcinella-maszk nyomva, csak hogy többe kerülhessen a könyv. Az sem akkora baj, hogy egy oldal egymás után kétszer kerül be a könyvbe – emberi mulasztás,van ilyen. Na de amikor a dőlt betűs belső monológok némelyike csak úgy, ok nélkül mégsincs dőlt betűvel szedve, amikor egy teljesen szokványos fél oldal ehelyett igenis kurzív, amikor kérdő mondatok végén felkiáltó- és kijelentőjeleket találok, és ezek nem elszórtan, néha-néha esnek meg, az zavar, megakaszt, és morcos leszek tőle. Ha ők sem törődnek a könyvvel, miért várják el, hogy engem érdekeljen?

Sokaknak biztos tetszik a könyv, egy napozós lazsálás alatt biztos el lehet fogyasztani, túl nagy kárt nem okoz. De én sajna nem tudok túllépni azon, hogy milyen a kiadás, és hogy van megírva a sztori. Mi az utolsó húsz oldalon egyébként jobban felidegesített mint bármi más a könyvvel kapcsolatban. Ó, hogy ő gonosz? MICSODA FORDULAT! Ja, hogy mégsem? MICSODA FORDULAT. Illetve mégis? MICSODA FORDULAT… Vagy talán! MICSODA FOR– ó, menj a francba, Jeffery, komolyan.

Alexandra kiadó, 2008

1Ez az írás pár éve született, de végül nem jelent meg, el is feledkeztem róla pár nappal ezelőttig. Picit átfésültem, de maradhattak benne olyan dolgok, amik mára érvényüket vesztették – gondolok itt főképp a kiadással kapcsolatos problémáimra. Nem húztam ki a kétséges részeket, de ha rámcáfolnátok, nyugodtan tegyétek meg kommentben.
2Stephen Hawkingra gondoljunk, ne Roosevelt elnökre: a fickó egy ujját tudja mozdítani.
3És kőfaragó és balett-táncos, gondolom.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s