Je ne regrette rien

Általános

Azt hiszem, itt az ideje, hogy beszélgessünk az Eredet című filmről. „De Rén” – hallom már most – „először is, már írtál ajánlót a filmről, ha pedig értelmezgetni akarnád, nem vagy egy kis késében? Végtére is, hány éve jelent meg? Ezer?” Nos, kedves olvasóim, megnyugodhattok (mind az öten), meg tudom magyarázni, hogy miért most írom meg ezt a cikket.

Csak.

Nem kell pánikba esni, nem fogom az ezerszer lerágott csontot újra végignyalogatni néhány zamatos húscafat reményében. A film utolsó képkockája ugyanis gyakorlatilag lényegtelen, nem az a slusszpoén, hogy valóságban vagyunk-e vagy sem. A lényeg az, hogy DiCaprio hogyan viszonyul a kérdéshez: míg a film elején hajlandó agyonlőni magát annak legkisebb gyanújára is, hogy álmodik, a végén meg sem várja, hogy eldől-e a pörgettyűje. Azon már szívesebben gondolkodom el, hogy ez minek az eredménye, azaz: végrehajtott-e Ellen Page egy Inceptiont DiCaprión? Tessék, lehet vitatkozni (hát könyörgöm, Ariadnénak hívják).

Fókuszváltás: kinek a dalára ébrednek fel az álmokból? És kinek a megformálásáért kapott Marion Cotillard egy Oscart? Móka.

A dal az, amiről valójában beszélni szeretnék. Egyrészt az, hogy a szöveg DiCaprio életére mennyire játszik rá, már önmagában szép, de nem ez a lényeg. Megnéztük a végefőcímet? Az utolsó pillanatig? A legvégén tudniillik felhangzik a dal, és az ébredés pillanata természetesen akkorra van időzítve, mikor maga a vetítés véget ér. Vége a filmnek, vége az álomnak. Lehet ezt is értelmezni – az egész film ezek szerint álom volt? Vagy amit valóságnak gondolunk, az is álom, és Mátrixba csúszunk át? Számomra a mű határát jelöli, és azt szemlélteti, hogy ez a film, sőt, minden film a nézők és készítő

k közös álma, mert nincsen fikció, ha nincs, aki befogadja. Ismétlem, nyitott vagyok az eszmecserére.

De a lényeg számomra az, hogy itt egy film, aminek paratextusa van. Igaz, szigorúan véve minden filmnek van paratextusa, a címe, de ez – ez itt más. A film egészét akár átértelmező utalás egy olyan helyre eldugva, ahol nem szokott már fontos információ szerepelni. Lehet, hogy kisétáltak a nézők, lehet, hogy nem, lehet, hogy poénnak fogják fel, nem baj, ott van, és várja az értelmezést. Újítás? Irodalmi eszköz egy filmben? Zseniális? Igen, így, ebben a sorrendben.

Na jó, de mit akarok ezzel mondani? Talán csak annyit, hogy ez nem csak egy okos film, még annál is okosabb, mint elsőre gondoltuk, és hiába telt el egy év a megjelenése óta, még mindig lehet és érdemes az általa felvetett problémákon órákat átbeszélgetni. És így, ahogy Nolan úr is csinálta, lehet valós Inceptiont végrehajtani egyszerre több millió emberen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s