Kóccal tömve

Általános

A mindenki által szeretett karakterek egy kis céltalan kalandozásra térnek vissza a vászonra. Nincs nagyszabású központi konfliktus, nincs Zelefánt, és ez nem Tigris vagy Malacka meséje, csak néhány fejezet a könyvből, erős nosztalgiaalapú vonzereje van az alkotásnak. Azt tekintve, hogy az ismeretségi körömben több tizen-huszonéves megnézte, csak mert “Micimackóóó!”, ez szépen működik is.1

A mese maga csupán hetven perces, így – hogy kiteljen a másfél óra – a kezdés előtt kapunk egy rövid történetet a Loch Ness eredetéről. Tudniillik Nessie a saját kis pocsolyájában fürdőzött, mikor elűzték, és mikor sehol nem talált új otthont, olyan sokat sírt, hogy lett belőle egy saját tava. A tanulság a mese szerint: nem szégyen, ha sír az ember. A tanulság, amit a gyerekek megjegyeznek: ha eleget sírsz, megkapod, amit akarsz. Szegény előttem ülő szülők arcát nem láttam, de mintha a karfát markoló kezükön szép lassan kifehéredtek volna a bütykök. Lehet, persze, hogy hallucináltam, ahogy a kétségbeesett szitkozódásfoszlányokat is.

De tanulság ide vagy oda: kérem, Magyar Fordítók, csak azért, mert volt nekünk egy Romhányink, nem kell, ismétlem, nem kell mindent rímbe szedni. Főleg akkor, ha nem megy. Ha az írók csak olyan rímeket tudnak összehozni, amiktől talán még L. Miklós művész úr is elszégyellné magát, ideje újragondolni néhány dolgot.

Az eddigi mesék is nyilvánvalóvá tették, hogy egy mesekönyvet olvasunk – emlékezzünk csak vissza, Mackó gyakran utazott két helyszín között úgy, hogy illusztrációból illusztrációba lépett át – és ezt a zseniális vonást ez a film is megtartotta. Sőt, még jobban rá is játszik, mint a korábbiak. Helyenként őszintén le voltam nyűgözve, személy szerint most láttam először olyat, hogy egy szereplő kifusson az oldalra írta szövegre, és amikor egy rövid sorhoz ér, ami épp annyit mond: “sajnos ez a sor túl rövid volt”, lepottyanjon.  A csúcspont pedig, amikor Malacka a képbe behullt betűkből kezd el… no de nem akarom lelőni az összes poént.

Ötletes a végefőcím jelenetsora is, ahol megelevenednek – illetve dehogy, épp ellenkezőleg – a filmben látott kalandok. Csak egy kérdésem volna: Róbert Gida eredeti játékai hogy lehettek a róla szóló mesék által inspirált Disney-franchise plüssállatok? Már várom a következő rajzfilmet Micimackó és az időhurok címmel.

Az  előbb emlegetett hetven perchez képest nekem picit túl sokat daloltak a szereplők. A nyitódaltól konkrétan megijedtem, olyan élesen vágtak bele, a szövegek pedig – bár Nessie-nél jobbak voltak – néha zavaróan eltértek a korábban ismert fordulatoktól. Biztosan van oka a fordításbeli különbségeknek, bár a “csacska bocska blittyeblutty, kóccal viccel”2 sortól azért tikkelni kezdtem, a Rögves pedig nem Rögves, hanem Dógomvan. Csak mondom. Egyébiránt pedig, aki mostanra nem tudja, hogy Füles farka hová tűnt (Kérdezz-Felelek játékosoknak: a megoldás Valakinek a Valamije), az legfeljebb három éves. Ami ebben a helyzetben, valljuk meg őszintén, nincs kizárva.

Az biztos, hogy a régi, klasszikus szinkronhangokat öröm újra hallani – Mikó István Micimackója, Bács Ferenc Tigrise hallatán szépen süllyedünk vissza a gyerekkorba. Vannak persze változások, amik emlékeztetnek arra, hogy szép dolog a merengés, azért nem vagyunk újra kisgyerekek: Bagoly szerepe nem először került Balázs Péterhez, felteszem, a nosztalgiázók már most tudják, számukra ő, vagy Verebes István testesíti meg jobban a bölcselkedő szárnyast. Sinkovits Imre (Mesélő) és Szabó Ottó (Füles) pedig sajnos már nincsenek velünk, és bár nagyon hiányoznak, nem lehet mit tenni, új hangokat kellett találni. Az őket felváltó Papp János és Kárpáti Tibor egyáltalán nem rosszak, de nem velük nőttünk fel.

Van azért, ami egy az egyben a régi: a kézzel rajzolt minden. Igaz, van komputeranimált mézfolyam egy álomjelenetben, de ezen az egy apróságon kívül minden jóféle régivágású technikát használva készült. Gyönyörű a rajzfilm, pusztán a háttereket nézegetve is újra lehet nézni akár többször, minden egyes helyszín egy kész festmény. Már pusztán emiatt érdemes megnézni a filmet.

Remélem, játsszák még a mozik, és lesz is rá időtök. A nyár(utó) legkedvesebb filmje, amit vétek lenne kihagyni.

"Most boldog vagy, Füles?" "...nem."

1 Ez nem kritika, én is pontosan ezért néztem meg. Hát hiszen Micimackó, emberek, Micimackó!
2 Nem tudom, mi volt a pontos sor, de ezzel az erővel akár “zümzü zümüzüzüm züzüzüzüm” is lehetett volna. Kóccal tömve. Kóccal. Tömve. Nem “kóccal viccel”. Brrr. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s