Különkiadás

Általános

Rendhagyó bejegyzés: vélemény a magyar zenei élet gyöngyszemeiről!

A kettős ízelítő első előadója egy feltörekvő zenekar, a Pesti Srácok. “Vidék” című számuk egy őszinte segélykiáltás a poszturbanisztikum kultúrájából, ahol a betonból kiszakadt fiatalok a kultúrsokkot feldolgozni képtelenek, így vidéki tartózkodásukat másfél perc után be is rekesztik. Valójában ledobnák magukról a mókuskerék rabigáját, de önállóan képtelenek a változásra (ld. a székkel való viszonyt – asztalnál ráülni lehet, de ha ugyanaz a szék egy kicsit is eltér a számukra normálistól, megérteni sem képes a Pesti Srác). Ezt nem is annyira zenével vagy szöveggel, mint tekintetükkel közvetítik, ezzel húzva alá a modern világunk kommunikációképtelenségének abszurditását. Gratulálok, Srácok, ígéretes kezdet, csak így tovább!

Másodszorra pedig egy régi kedvenc, az Érzelmes Fiúk legújabb alkotása. Az őket még nem ismerőket ugyanúgy ragadja meg az első pillanatokban, mint a régi, hűséges hallgatókat. Kikacsintás a rajongók számára, hogy a kíséret a Fiúk első igazi nagy sikerének, a Messzelánynak kíséretére játszik rá, arpeggiózva, más ritmusban, más kulcsban, de a lényeget felismerhetően hagyva. Nem szorul azonban ilyen cuppogást keltő kuriózumokra a dal, örökérvényű, épp ezért mindig friss mondanivalója nagy irodalmi ősöket tudhat maga mögött: klasszikusoktól kezdve (ld. Kupidó), Villon Ellentétek balladája érintésével, Babitsot parafrazeálva (szívesen tollat ragadtam volna, hogy a Szerelemország c. tribute-verset megírjam a Fiúknak) jutnak el a végkifejletig. És, mint Newton, az óriások vállán állva talán messzebre látnak, mint eleddig bárki a műfajban. 

Röviden: ha ez a két szám reprezentatív bemutatója a magyar zenei életnek, bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Hallgassátok. Szeressétek. Még ha fáj is.